Nos, a bizonyíték, hogy Bíbor már nem macska, hanem bárány, méghozzá kezes. Na jó, ha a kedve úgy tartja :)

Jaj, de sokat dumálok, pedig ezt el kell mesélnem, hogy tegnap éjszaka ültem az új kanapén, neteztem, előbb Cinci jött fel hozzám egy kis intenzív simire, aztán Bíbor. Aztán Cinci átment a foteljába, mert van neki saját, persze, Bíbor ott maradt mellettem, simogattam, és nézte a laptopomat. Valamit keresni kezdtem a neten, Bíbor meg kiszúrta a kurzort a monitoron. A kanapén a hátsó két lába, de a laptopomon hasalt. Innentől kezdve negyed órát játszottunk mi ketten, csajok, én voltam a kurzorirányító, bal kézzel, mert a jobb kezem tele volt Bíborkával, ő meg a kurzorkívánó macs, rendre be akarta kapni, megenni, megcsócsálni, vagy épp a talpával összenyomni, és amikor a monitor széléig vittem a kurzort, mindig a laptop mögé nézett, mintha odamászott volna, hát persze, ez a macskalogika :)

Ó, jaj :( Kiscsajokból megint Fiktív csajok lettek.

Egész délig nem volt probléma, amíg meg nem jöttek a plusz bútorok (kanapé, szekrény, komód), meg a párom, meg a tesója, meg egy kolléga. A két majdnem megszokott, vagy elviselt ember után hirtelen négy ember, négy hang, nyolc láb, sejtettem, hogy ez igen magas stresszfaktor lesz a cicáknak. Azt találtam ki, hogy becsalom őket a kisszobába kajával, nehogy kirohanjanak a lakásból, meg egyáltalán, legyen nekik nyugi.

Aha. Mer' ez így megy.

Az egyiket becsaltam, játszottunk egyet, közben a másik kirohant. Elbújt az asztal alatt. Kipiszkáltam a játékkal, játszottunk egy sort, végre bement a szobába, erre kijött a másik. Ezzel úgy fél órán keresztül elvoltam, aztán nagy nehezen, az utolsó pillanatban sikerült.

Igen ám, csak azt felejtettem el, hogy abba a szobába is kerül bútor. És hát be is került. És hát össze is kellett rakni azt. És hát porszívózni és fúrni kellett. Nem ragozom, szóval megint elfoglalták a kád alatti sötétséget, remélem, a héten azért még látjuk őket valamikor. Pedig ez a kanapé nekik is tetszene, ezen már négyen is elférnénk, vagy én fekve, ők a hasamnál :)

Most mondjátok meg. Mi van az olasz szőlőben (igen, abban a mézédes, nagyszeműben), amitől Bíborka úgy viselkedik, mintha lazacos-májas csirkemellragut kapna két napi éheztetés után? Nem, nem adtam neki, de az utolsó pillanatban szedtem el tőle, már kapta volna be az egész fürtöt :D

Nagy bevásárlást végeztünk a két úrhölgynek ma. Megleptük őket két darab labdával, ami furán zörög, de embernek még épp lehet tőle aludni, és meglepő módon madártollak állnak ki belőle. Meg kellett volna örökíteni az utókornak, hogy a két majom szinkronban, eszeveszettül rágja-rúgja-tépi a labdákat egymás mellett a padlón. Ideális macskalabda, belefér a szájba félig, cicamintás, csörög is, zörög is, rágható is, tollak is kiállnak belőle, én meg szétröhögtem magam :)

Bátyám ma nálunk alszik, megágyaztunk neki a nappaliban. Azt a sértődött arcot, amit ez a két csaj levágott, amikor észrevették, hogy változás történt a lakásukban...! Bejönnek, és sarkon fordulnak. Mi lesz holnap, amikor megérkezik a többi bútor?

Lassan egy hónapja lakunk együtt a két macskával, kezdjük őket kiismerni (ja, a Multifilteres doboz oka, hogy még mindig nem pakoltunk ki teljesen. Tényleg.).

Bíborka imád a kidobandó virágomon feküdni, ami amúgy főleg azért lett kidobandó, mert rajta szeret feküdni, bár örököltük az előző tulajtól. Zörög, szerintem szúr is, de száradó leveleken feküdni valóban jobb érzés lehet, mint egy nagy, puha párnán. Cinci párnamacska inkább, főleg, ha valamelyikőnk szintén a kanapén alszik, most épp a négy lába egymás mellett, a füle összegyűrve, úgy fekszik, néha csámcsog egyet :) Béke van, végtelen.

Olyan még nem fordult elő, hogy alomtakarítás után ne fáradjon be azonnal a toalettre valamelyik hölgy "bepúderezni az orrát", ma ezt hajnalban duplán teljesítették a lányok. Jó, én is tiszta vécén szeretek ülni, oké. De akkor is. Ezen kívül kísérteties összefüggést tapasztaltunk a két gazdi étkezésének időpontja és a macskák székelési ingere között.

Bíbor tényleg iszonyú kíváncsi cica, mindent meg kell néznie, ha valamelyikőnk a fürdőszobában van, vagy a wc-n (csak ezeknek csukjuk az ajtaját), két lábra áll és kaparja az ajtót, és nem moccan addig, amíg nem jövünk ki onnan. Az előbb a laptopot szagolgatta, pechére épp hanggal frissült az Avast vírusírtóm, nem tetszett neki. Ilyen helyzetekben szokott taslit kapni Cincitől, aki flegmán nézi a történetet :)

A zacskós kaja a nap fénypontja(i).

Whitney Houston és Mariah Carey elbujdokolnának szégyenükben, ha hallanák, amit ezek nyivákolnak és táncolnak kaja előtt. Kicsit hamis ugyan, majd még képezzük őket. Éjjelente néha látunk egy-egy macskasziluettet az ágynál, még kelletik magukat, de pár hét, és biztosan kitúrnak bennünket a meleg ágyból.

Uram a hálóban, Cinci mellettem a kanapén, Bíbor valahol szunyál. Jól van ez így? :)

Már tudom, minek öltöztetném a kisasszonyokat farsangra. Cinci domina lenne, Bíborka meg udvari bolond, komolyan, néha úgy viselkednek :)

Este úgy 11 körül fél órás, bújócskával egybekötött fogócskát játszottak a lányok.

De jó fejek, általában, ha minden lámpát lekapcsolok, elfáradnak ők is aludni.

a zokni a barátod :)

Annál nagyobb idillre most nincs is szükségem, mint egy sz@r nap után álomba doromboltatni a két ciculit :) Egymás melletti széken fekszenek, átlógnak a lábak ide-oda, Bíborkának a talpát vakarom, Cinci meg már a hátán fekszik, és a hasát simogathatom. Kész vagyok, imádom őket :))

Reggel iszonyú lótrappolásra ébredtem. De nem, csak Bíborka volt az, aki többször keresztülrohant a lakáson. Szájában egy 39-es zoknigöngyöleg, büszkén rohant, felemelt fejjel, mint egy teljesen átlagos kuty... ööö macska. Cincike unott, bölcs öregasszonyként csak félig nyitott szemmel figyelte a rendkívül izgalmas show-t, én meg beszartam a röhögéstől :)

Aztán este olyan történt, amire végképp nem számítottam. A két pinna összeverekedett, rúgták, harapták egymást, még jó, hogy hajuk nincs, szálanként tépték volna ki egymás fejéből, mint a hülye, irigy szépségkirálynők. De nem lett örihari, némi felfokozott nyávogást követően (legalább szép tercben nyomatnák) nekifogtak a vacsorához, úgy, mint akiket egy hete éheztetnek a szívtelen gazdik. Már elvonultak szunyálni, vonuljak el én is, jó éjt! :)

Minden a legnagyobb rendben, egész normális macskákká váltak a Lányok az elmúlt napokban. Kergetik a játékokat, nézik a madarakat a radiátorról, és átalusszák a napot. Ezen kívül rendszeresen felmásznak az ebédlőasztalra, tönkreteszik a virágomat, és a zoknikkal játszanak. Ja, igen, a játékegeret is tönkretették, kibelezték, szétcincálták, boncmesterek voltak ők előző életükben. De ha nem is azok, minimum valami trópusi törzsfőnökök, hát a virágom kellős közepén érzik magukat a legnagyobb harmóniában. (Én meg azt hittem, elhervadt.)

Este van, már ettünk mind. Mi, szolgák mátrai borzaskát, a kiccsajokat meg megleptem zacskós kitekattal, és sheba csirekfalattal, az összes körmüket lenyalták utána. Miután megint megaláztam magam előttük (pl. bemásztam Bíborkához az előszobaasztal alá, hogy negyed órát eszeveszetten doromboljon, miközben simogatom), leültünk pihegni.

Cinciből ezt látom csak a kanapé karfájától. Berreg, amikor mellénk fekszik :)

Bíborka meg hol máshol ülne, mint a földre tett előszobaszekrény-falon, ami holnap lesz felszerelve. Megnézte magát párszor a tükörben, megpödörte a bajszát, majd a fal összes sarkát megszagolta, ez valami fura macskababona lesz.

Bíborcica is határozottan harmonikus macska tud lenni néha :)

vicces netes játék :)

http://designsarok.blog.hu/2011/11/12/keritsd_be_a_macskat_553?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2011_11_12&utm_campaign=index

Cinci az ágyban? Nem hiszem én se. Uram azzal a hírrel és fotóval várt tegnap, hogy Cinci mellette fekszik az ágyban, és Bíbor is nézeget már arrafelé. Szerintem fotosoppolta! :)

A Lányok egyre barátságosabbak, Cinci rendszeresen a nappaliban szunyál, Bíbor elfoglalta az ebédlőasztal alatti széket, egy lépéssel mindig a barátnője után jár, de ez nem baj. Egyik nap lemaradtam egy fotóval, de nem akartam felállni tőlük. Egy széken feküdt a két kiscsaj, Cincinek a jobb első lába, Bíbornak a bal volt hosszan kinyújtva, mint két primadonna, úgy ültek egymás mellett. Egyszerre tudtam őket simizni :)

Bíborka kedélyesen a labdáit gyilkolja az előszobában, Cinci meg önszántából ejtőzik a kanapén, nem messze tőlem.

A lába megint kinyújtva!

Ejgen, ez a Cinci AZ a Cinci, aki másfél hete nem jött még ki a hordozó mögül, rátapadt a falra. Bíbor is felhőtlenül játszik, kergeti a labdákat, felmászik a polcra, csak ne legyünk a közelében :)

Minden nap egyre közelebb kerülnek hozzánk és ezt annyira imádom :)

Egy hét szabi után ma rettenetes volt visszamenni a pokolba, de azért is, mert szanaszét aggódtam magam, hogy mi lehet itthon. Nem a lakást féltettem, csak százszor végiggondoltam, bezártam-e mindent, lekapcsoltam-e tegnap este a sütőt, nem nyitják-e ki a hűtőt, ugye nem másznak be, nem csukódik rájuk az ajtó, jajj!

Na de aztán este Bíborka végre kimerészkedett a búvóhelyéről, enyhül a drága (azért a fújás még jelen van az életünkben). Cincike odajött hozzám, amikor lehasaltam a szőnyegre és hanyatt vágta magát, dagasztott és dorombolt. Aztán kaptak vacsit is. Visszatettem az egyik halas konzervet, amin csak nyammogtak, kivettem a másikat, azt kicsit jobban szerették, de már látom, hogy nem a hal lesz a kedvenc fogás. Nem mondanám, hogy nagy gourmand csajok volnának. Csirek, pulyka, oszt jóvan.

5 perccel ezelőtt meg ez a látvány fogadott bennünket: :)

A Macskáknak vannak kellemes és kellemetlenebb szokásuk is. A kellemes közé sorolom, ahogy pl. Bíborka mindig az ablakpárkány ugyanazon részén nézeget ki a nyolcadikról, vagy ahogy Cinci úgy alszik el, hogy valamelyik első lábát jó előre kinyújtja. Az is izgi, hogy mindig tudják, mikor van hajnali 5, mert akkor kell keserves hangon nyirvákolni a gazdik ajtajában. Ja, ez már a kellemetlenebb szokás :)

A kajájuk mellett még két zoknimat is kivégezték éjszaka, szerencsétlen zoknik ott pihegnek az ebédlőasztal alatt. Ezek szerint kipiszkálódtak a fiókból, gondolom jól meg lettek rágva, dobálták a levegőbe, valahogy kivonszolták őket, párszor még ráugrottak ördögi módon, hát, nincs is félelmetesebb egy macska számára éjszaka, mint egy fiók, tele veszélyesnél veszélyesebb zoknival.

Ja, meg még azt akartam mesélni, hogy Bíbort egyre többet lehet simizni. A fújás nem tud izgatni, neki ez kell, hadd fújjon, biztos erősíti az önbizalmát. Ugyanakkor bújik mindkettőnk kezébe, imádja a simit, de azt se bánja, ha abbahagyjuk.

A másik előrelépés, hogy tegnap rengeteget játszottak a lányok együtt is, magukban is, velünk is. Van három színes szőrlabda és egy alufólia-labda, rengeteget gurítgattam nekik, rohantak utánuk. Van nekik egy csörgős cuccuk (azzal főleg éjszaka játszanak...), meg egy másik huzogatós játék, még Marci cica tulajdona volt régebben, ennek a végére egy játékegeret erősítettünk. Az egeret lecibálták a játékról, de úgy, hogy a farkincája a játékon maradt, a maradékot meg jól megkínozták és bevitték a konyhába. Eszembe jutott a Keresztapa lófejes jelenete, a hideg kirázott.

Jobb szélén Cinci.

A bal szélén lévő gyönyörűség pedig Félix, kedves ismerősöm/barátnőm szíve csücske. Nahát :)

Nehéz reggelre ébredtünk. Eleve rosszat is álmodtam, de Bíborka hajnali 5 óra körül úgy döntött, kommunikálni szeretne valakivel. Először azt hittem, az alommal van gond. Kicseréltem. Aztán azt hittem, elfogyott a vizük. Kicseréltem azt is. Aztán az éhségre fogtam. Kaptak kaját. Ettek belőle fél macskaszájnyit. Bíborka tovább nyirvákolt, ő szoprán, Cincike mezzoszoprán inkább.

Aztán nagy nehezen bevillant, mit akar. A kádat. Úgyhogy fél 6 körül beengedtem őket a fürdőszobába, mint az őrültek, úgy rohantak be, mi meg aludtunk tovább.

Ciki, hogy mosnom kéne kettő adagot.

Viszont! A mosdó alatt várt minket ma egy ajándék :) Nyilván az előző lakástulajtól maradt még, mi ilyennel már nem játszunk, már csak a korunk miatt sem.

Kérem szépen, egy üveggolyót halásztak ki a kád alól, fogalmam sincs, hogy hozták ki onnan, remélem, nem a szájukban, mert ettől a gondolattól rosszul vagyok. Persze, kirugdosták, mi?

És biztos vagyok benne (nnnapersze :)), hogy nekünk hozta elő a két skodri, majd meghálálom simivel, meg csirkemellsonkával.

Tanácsot szeretnék kérni

Sziasztok macskások, tanácsra volna szükségem.

Cincivel asszem már minden oké, határozottan érdekeljük őt. Bíborka (a fehérke) viszont még mindig fél. Oké, tudom, csak egy hete vannak nálunk. Az is igaz, hogy pár fújás után már hagyja magát simogatni, de kínozni nem akarom szegényt, inkább az ő tempójában szeretnék barátkozni.

Mit csináljak? Mi a tapasztalatotok, hogy lehet ezt a félelmet csökkenteni, elmulasztani? Majd magától elmúlik, vagy inkább próbálkozzak gyakori simivel, játékkal, finom kaja adással, vagy azzal pont visszaüt a dolog?

Tegnap este végre megtört a jég. Fiktív Lányok minden macskafortélyt bevetettek. Dorombolva jöttek utánam, nyávogtak sokat, farkinca az égig, hátdomborítás, tengelyük körül körbeforgás, stbstb.

Jó, árnyalom a képet, véletlenül épp melegszendvicset csináltam, és pulykamellsonka volt a kezemben. Igyekszem naivan nem látni az összefüggéseket :)

A kád utáni állandó lakcímük is megvan már. Cinci az ebédlőasztal alatt lapul, főleg, ha a konyhában vagyok. Egyik mellső lába mindig ki van nyújtva. Őt már bátran lehet simogatni, majd leesik a székről közben. Bíborka a kisszoba ablakpárkányán ül rendszeresen. Még kelleti magát, megpróbál rettenetesen agresszívnak és félelmetesnek mutatkozni, amikor közeledek hozzá (nem tudom megjátszani magam, sajnos mindig kiröhögöm), továbbra is fúj, de már csak hármat, nem négyet, és csak ezután simogathatom. Felőlem maradhat ez a rituálé, ha a kisasszony ragaszkodik hozzá.

Minden a Vörös macskával kezdődött.

Vörös-fekete-cirmos-fehér színekből állt össze, ki tudja, hány apja volt. Egészen pici volt, amikor a szomszéd átadta nekünk. Én két éves körül voltam, de emlékszem, hogy talán epilepsziás lehetett, forgott körbe-körbe szegény, rohamok jöttek néha rá. Akkoriban valaki mondta, hogy szülnie kell, akkor elmúlik ez a nyavalya, és tényleg. Szülés után elmúlt. A következő után sem volt gond. Meg a következő után sem. És jött a következő alom :) Akkoriban még nem volt annyira megszokott az ivartalanítás, mindig gond volt, hogy mi legyen a cicákkal. Vörös macska sose dorombolt, de lehetett simogatni. Bölcs öregasszonnyá vált, aki inkább pár méterről figyelt minket, mintsem az ölünkbe ült volna. 18 éves korában ment el, igen, 18!, talán egy autó üthette el szegényt.

Egyik lánya volt a Jancsika. Nem adhattunk neki más nevet, ő tényleg Macska Jancsi volt. Vörös macska már nem volt fiatal, amikor Jancsika megszületett (nem emlékszem a többiekre, fura), neki az első két lába rövidebb lett, mint a normális első két láb, ezért leginkább úgy szeretett ülni, hogy az első lábait felpakolta valami magasítóra :) Úgy dorombolt, mint egy traktor, pontosan úgy. Lehetett vele dumálni, mindenre visszanyávogott, imádott bennünket, éppúgy, mint lánya, Zsuzsika. Zsuzsika nagy franc volt, imádtam, jó barátnőm volt. Rendszeresen ott ült a kapuban, amikor a munkából hazaérkeztem (hogy honnan tudta, mikor kell ott ülni?!), rohant be velem a lakásba. Nem egyszer azon kaptam, amikor lefeküdtünk aludni (Zsuzsi a párnámon, Jancsi a hátamnál), hogy bámulta percekig az arcomat.

Zsuzsikát, Jancsikát és Zsuzsika lányát, Cirmost valaki megmérgezte. Egy hét alatt halt meg mindhárom. Utána pár évig nem volt cicám.

Valamikor a három csajos időszakban még jött Gizi is, a kandúr, biciklizés közben láttuk meg barátnőmmel, jött ki az erdőben a fák mögül, úgy 3-4 hónaposan, dorombolva. Világszám volt a csávó, imádta, ha porszívóztuk, a hátára feküdt, minden macskaperverzióval kibékült (lásd még fültisztítás, bolhanyakörv, stb.). Sose tudjuk meg, mi történt Gizikével, mi volt a betegsége, nem is akarok rágondolni. Mindenesetre elvittem az állatorvoshoz, ahol örökre elaludt. Nem tudom, hogy mentem haza onnan.

És hát... Marcika, aki idén áprilisban hagyott el bennünket. Marcikát kis tenyérnyi dögként vittem haza úgy 11-12 éve, amikor a szüleimnél laktam. Adtam neki tejet, párizsit, erre elfoglalta az ágyamat. Másnap kész tényként közöltem apukámmal, hogy van egy macskánk. Nem, lányom, ide többet macska nem teszi be a lábát, jó, apu, majd keresek neki gazdit. Elmentem dolgozni, és itt nagyon elrontottam, ugyanis ők ketten a hátam mögött életre szóló barátságot kötöttek. Apu volt az isten, apunak dorombolt, apu ölében ült, a délutáni sziesztát együtt végezték, este apu dereka mellé feküdt. Én valami megtűrt személy voltam, akinek néha megengedte, hogy vegyen finomságot, játékot, ímmel-ámmal elfogadta, csúsztam-másztam utána, ő meg magasról leszart engem. Anyu a cseléd volt, a kajafelelős. Apu az isten :) De imádtam őt, nagyon. Imádtam, hogy amikor hazalátogattam, mindig ott feküdt a járdán, amikor kinyitottam a kaput, még megfürdött a kapuban, csak akkor jött be, szépen, lassan, komótosan. Imádtam azért is, hogy bejött az ablakon, kiment az ajtón, és két perc múlva megint a párkányon ült. Szép is volt, nagy is volt, egyéniség is volt. Mint mindegyik. Áprilisban megfogadtam, hogy többet nem lesz macskám.

Erre itt vannak a Fiktív-lányok :)

Az előbb bevillant, hogy melyik királyságból származnak a Lányok, mivel úgy látom, a mai nap is azzal telik majd, hogy nappal a kád alatt lesznek, majd este/éjszaka, amikor a szolgálók lepihennek, emelt fővel, kicsit lesajnáló pillantással kifáradnak étkezni, fürdeni, esetleg vakartatni magukat.

Fiktív.

Fiktív Cinci és Fiktív Bíborka. Még jól is hangzik.

(A Partiarc családon is gondolkodom, de az lehet, hogy az anyai ág.)

Azért nem olyan nagy ez a lakás, hogy egy macska mindig elvesszen benne.

már csak a neccharisnya és a tűsarok hiányzik. no comment.

Éjszaka valamiért büntiben voltunk a párommal, legalábbis a Macskák így döntöttek. Persze, ők kialudták magukat a kád alatt (11 órán keresztül voltak ott), nekünk, embereknek mi a francnak, ugye. De ha békén hagytuk őket, ők miért nem tették ezt velünk? :)

Most őszintén, köllött azt a cserepes virágot ledobni a földre? Elnyávognia magát Bíborkának közvetlenül mellettem úgy hajnali fél kettőkor? A könyvespolcról parkettára ugrálni? Vaksötétben hirtelen rámászni a lábfejemre és kirohanni? Számítottam rá, hogy egyéb kínzóeszközöket is alkalmazni fognak a bandázás közben, mondjuk lámpával a szemünkbe világítanak és úgy kell vallomást tennünk, hogy hol a konzerv, vagy törülközőt rágnak és megcsikordul a foguk közben, de ennyire nem voltak kegyetlenek.

Hozzátartozik a dologhoz azért, hogy ritka jókat röhögtem rajtuk a sötétben, úgyhogy kaptak reggelit, megkapták a reggeli alapos simit is, és lementek alfába. Porszívózzak egyet? :)

Bandázásról jut eszembe: http://www.youtube.com/watch?v=mOS8_ekgsno

A félnapos fürdőkád alatti önkéntes remeteség után Cinci határozottan barátkozós kedvébe került :) Az ebédlőasztal alatti székeken henyél, lehet őt simizni (persze kijönni onnan még dehogy, majd a gazdi leül a földre, benyúl az asztal alá, persze. És tényleg!). Bejön utánam a konyhába, óvatosan körbenéz a hálószobában, mögötte Bíbor, ahogy kell.

Bíborka meg továbbra is be van szarva, ha megyünk felé, minimum négyet fúj. Legtöbbször Cinci seggében van, vagy a kisszoba párkányán. Vagy a kisszoba függönye mögött. Ő nehezebb eset lesz ezek szerint, de szeretem a kihívásokat. Ha Cincit simogatjuk, Bíborka a szokásos egy fül-egy szem-fél száj kompozíciót formálja meg, és úgy néz minket a függöny mögül, amitől folyamatosan röhögnöm kell :) Mártír.

18:40. Mindkét macska kijött a kád alól.

A zokni megvan.

A macskák még nem.

Ezek szerint nem együtt voltak az elmúlt pár órában. Lehet, hogy tényleg elvitték őket az ufók, de az is lehet, hogy ők azok, oppá (néztem, nem végeztek rajtam semmilyen beavatkozást az éjjel).

Tegnap este a nappaliban neteztem. Cinci szintén a nappaliban, a virágtartó asztal alsó polcán (az asztal terítővel le van takarva, ideális macskabúvóhely), Bíborka meg valahol. Egyszer csak Bíbor feje megjelent az ajtóban, majd eltűnt. Megint megjelent. Egy fehér fül, aztán egy zöld szem és egy fél száj. (Itt már nagyon röhögtem :)). Laposkúszásban bejött a nappali közepéig, aztán sprint vissza. Megint egy darab fül, egy darab szem és egy fél száj. Megint laposkúszás, egész Cinciig, aki leugrott a polcról, és orrpuszival köszöntötte barátnőjét. Ezután úgy másfél percig szoborrá meredve néztek.

Hogy éjjel mi történt, nem tudom. Nincsenek meg. Sehol sincsenek. Sehol. Kanapé, fotel alatt, szekrényekben, szekrény tetején, dobozokban, sehol. A kulcsunk megvan, kinéztem, az autó is ott áll, ahol hagytuk. Kizárásos alapon - remélhetőleg - a kád alá bújtak be, mert kád alatt lenni kedd reggel, miközben frászt kap a gazdi, cool.

Hiányoznak.

(És ami még rejtélyesebb, szokás szerint hiányzik egy zokni is a szárítóról. Gyanús, gyanús.)