Reggel iszonyú lótrappolásra ébredtem. De nem, csak Bíborka volt az, aki többször keresztülrohant a lakáson. Szájában egy 39-es zoknigöngyöleg, büszkén rohant, felemelt fejjel, mint egy teljesen átlagos kuty... ööö macska. Cincike unott, bölcs öregasszonyként csak félig nyitott szemmel figyelte a rendkívül izgalmas show-t, én meg beszartam a röhögéstől :)
Aztán este olyan történt, amire végképp nem számítottam. A két pinna összeverekedett, rúgták, harapták egymást, még jó, hogy hajuk nincs, szálanként tépték volna ki egymás fejéből, mint a hülye, irigy szépségkirálynők. De nem lett örihari, némi felfokozott nyávogást követően (legalább szép tercben nyomatnák) nekifogtak a vacsorához, úgy, mint akiket egy hete éheztetnek a szívtelen gazdik. Már elvonultak szunyálni, vonuljak el én is, jó éjt! :)
Mi a fene? Bunyó? Megbolondultak jódolgukban?
VálaszTörlésNálunk mindig imádták egymást.
Cinci a nagyon kimért, megfontolt cica. Bíbor pedig a kelekótya. És ez így van jól :)
VálaszTörlésImádják ők egymást most is, mi meg őket, talán viszont. Már nyugodt szívvel tudnak bohóckodni előttünk, egyre ritkább, hogy ha odamegyünk, arrébb mennek. A ma délután/este is trappolós kergetőzéssel és egymás lábának/fülének/farkának alapos megrágásával telik, édesek, amikor ilyen kis agresszívak :)
VálaszTörlés