Egy éve hoztuk őket haza.


Boldog szülinapot, lányok :) Hadd kedveskedjek nektek egy ismert kortárs művész alkotásával!
(A chippendale-kandúrokat is majd megbeszéljük, de apátoknak ne szóljatok. Pusz, anyátok.)

http://www.youtube.com/watch?v=2IWrVCxrna4

FIGYELEM!! Sajnos gazdi kerestetik...

Gödöllőn hamarosan két cicának nem lesz otthona :(((

Gyönyörűek, ezt tudom. Nincsenek ivartalanítva. Ezt is tudom, és azt is, hogy így kisebb az esélyük. 

Barátságos gyönyörűségek, egy fiú, egy lány. A fiú gyönyörű cirmos, olyan szép husi, az álla alatt fehér foltocska. A kislány olyan kis pihekönnyű szépség, csajos. Tényleg nagyon barátságosak. Kertben éltek eddig, de sajnos családi okok miatt költözés várható hamarosan, az új helyre csak egy cicát tud vinni a gazdi, a testvérpár anyját. 

Ez a kép nyári, majd lesz frissebb is. 

BÁRMILYEN ötletet, tanácsot várnánk, hátha olvassa még valaki ezt a blogot :)

Leginkább gazdit keresnénk...

Ha volna még négy szobánk... de nem van :(

Ezek régebbi fotók, de ma megtaláltam őket, csak néhány pillanat a lányok aktív pillanataiból.

Mármint az aktív pillanat az utolsó képen lett megörökítve. 

És a képek előtt egy bejelentés.

Bíbor. Imádja. A. Nyers. Krumplit.

Igen.

Nyers krumpli, hasábra vágva. Ölni tudna érte :)

Ufómacska 2.0

Hogyan inzultáljuk fehér macskánkat a konyhapultról lelógó ízletes csirkemellel?

Turcsika eldöntötte korábban, hogy hozzánk fog tartozni. Az ötletért annak idején sem Marcimacska, sem apukám nem rajongott, de elfogadták, hogy néha-néha felbukkan nálunk, hogy leül a kertben, hogy nyávog, hogy simogatásért esedezik, miközben eredeti gazdái tesznek rá, éhes-e, vagy szomjas, vagy van-e valami baja.

Marcikát másfél éve eltemettük, Turcsi maradt. Marci már nem kergeti, de vannak hasonló félgazdis macskák, akik még igen. Kitartóan próbál megtörni bennünket és megszerettetni magát. Anyuval könnyebb a helyzete, pláne velem, mint mindig, apu viszont kemény dió, de ő is már szeretgeti, beszél hozzá, simogatja. Talán egyszer hivatalosan is a szüleim új macskája lesz, nem csak sutyiban.

Turcsinak tegnapelőtt jó napja volt. Talán életében először bent volt egy házban, a hűvös október helyett melegben, magány helyett apu székpárnáján fekve, hangosan dorombolva. Nekünk, anyuval ez akkor kifejezetten jól esett a hosszú aggódás alatt.

Majd, ha apu egészen, teljesen meggyógyul és hazajön...

...akkor talán elmondjuk neki, hogy hiába a simogatás, hiába, hogy mi adjuk a kaját, mint ahogy eddig mindig, az ő székét választotta ez a macska is. Hogy hiába mutatja keménynek magát, dehogy az, a négylábúak is ugyanúgy rajonganak érte, mint mi. Hogy elképesztő, az összes környékbeli kutya imádja, ha apu felbukkan a szatyrokkal, a kerítés mögött fogják a szájukba a kis tányérjukat, és apuhoz viszik. A szomszéd kutyák, a környékbeli kutyák és macskák kedvence. Sőt, pár házzal arrébb évekig egy kacsát tartott egy idős házaspár a kertben. Őt is az ujja köré csavarta.

Hogy hiába minden erőlködésünk, mégiscsak apu a mindenük. Ahogy nekünk is.

Turcsi így dorombolt tehát: 

hát így telnek a reggelek