Nem fogok hárítani. Hibáztam.
Anyuékhoz rendszeresen járnak át cicák innen-onnan, főleg, ha én is ott vagyok, vajon miért?... Turcsika, mert olyan kis nyomott orra van, szóval ő is elkezdett átjárni hozzájuk pár éve. Akkor még volt cicánk, Marci, de Turcsi is kapott kaját, vizet, ha átugrott, na meg simogatást is (meg a cirmos, meg a foltos, meg a tiszta fehér, meg a vöri, stbstbstb.). Marcit aztán elvesztettük. Turcsika maradt. Anyuék etették, kapott simogatást, de nem tudták felvállalni -amit megértettem és elfogadtam-, hogy hivatalosan is a macskájuk legyen. Maradt a kint élés, elkerített-bebugyolált hordozóban, a rendszeres kaja, a simi. Mint egy általános kint élő cica, úgy élt Turcsika, mint akinek nincs gazdija (de van, és tudom is, kicsoda, a franc essen a hülye lelkébe).
És rengetegszer gondoltam rá, hogy meg kellene oldani ezt a helyzetet. Rengetegszer. De nem tettem semmit. Hozzánk már nem tudna jönni, máshoz (kihez?) adni szerintem így lehetetlenség.
Aztán tegnapelőtt láttam, nagy a gond. Bent feküdt a hordozóban, nyávogott, prüszkölt, nem moccant. Párom elvitte aznap dokihoz, aztán
Nyafkamacska megengedte (ismételten örök hála!!!!), hogy melegben, náluk, mármint a többi gazdira váró cicánál, de elkerítve aludjon, sőt, másnap dokihoz is elvitte. Turcsi 2,8 kilóra lefogyott. Gyönge volt, valszeg károsodott a mája, taknyos volt, nem moccant, nem pisilt, csak keservesen panaszkodott. Kapott pár infúziót, kapott gyógyszert és nyomatjuk az antibiotikumot. Ma végre ez a látvány fogadott bennünket: :)
Nem kell a végsőkig várni. Kurvára nem. Sosem bocsájtottam volna meg magamnak, ha elveszítjük, bár még mindig nem lehet teljesen megnyugodni. Még akkor sem, ha nem az "enyém", bár inkább az enyém-miénk volt, mint a hülye gazdájáé. Szóval nem kell várni. Ha becsukom a szemem és nem veszek tudomást, attól még ott van a baj, ezt kéne végre megtanulnom. Remélem, felgyógyul ez a kis tünemény - jó kezekben van, kis reklám, mert megérdemlik:
www.mancsok.hu -, és öregkorára végre boldog cica lesz belőle, nagyon-nagyon remélem, hogy így lesz.
