Kétévesek már nálunk a kiccsajok

Hihi, néha eszembe jutnak az első napok, amikor a magát minimum oroszlánnak képzelő Bíbor legalább négyet fújt, ha csak közelítettünk felé, Cinci meg egész egyszerűen lemerevedett, ha meglátott bennünket. Meg a kétségbeesett keresés, amikor eltűntek, és kiderült, a kád mögé pont befér két szorongó macska. 

Írom ezt most, a kanapén, bal oldalamon Bíbor fekszik (a hátán, négy lába az égnek), jobbomon Cinci, felém pucsítva, hát nem tudom, mit képzelnek rólam, és magukról, de két éve próbálom velük megértetni, hogy nem vagyok kandúrmacska.

Buék, csajok. Jó, hogy itt vagytok :))))

Megfigyeléseim

A macskák legidegesítőbb, legbosszantóbb nyávogása a hajnali nyávogás.

Két macska mindig olyan távolságban fekszik le egymástól, hogy az őket simogatni kívánó gazdi épphogy elérje őket a két, oldalra kinyújtott kezével. Plusz egy centiméter.

Egyszer minden macska ráun a kedvenc kajájára. Főleg akkor, amikor a balek jól bevásárol belőle.

Ezt meg Te kapod, kicsi Hettike. 

Ha összefutsz ott fent az egykori cicáimmal, meg Bobi és Dorka kutyusaimmal, kergetőzzetek egy jó nagyot. Már biztos nem fáj semmid, lehet jó nagyokat kajálni, madarakat lesni, fára mászni, bogarakra vadászni, ugrálni, és valahogy mindig van jutalomfalat. (Gizi cicámra figyelj, ő sunyin nyakra támad, Marci lusta, de azért tud ő is rohanni, a csajok békések, általában fürdetik egymást. Ha nagyon muszáj, ellophatod az ő kajájukat is, ha gondolod.)

Azt gondolom, szeretnek nálunk lenni a lányok. És ennek nagyon örülök. 

Cinci is elkezdett nőcisen viselkedni, nézzétek a keresztbe tett lábacskákat: 

Bíbor meg csak simán élvezkedik (én is közben persze):

Tegnapi lányok.