Ehh, túl sokat nem is mondok róla, ezek a kis kurvák megérezték tényleg, én meg összetörtem teljesen az elején :) Bíborka bebújt a kanapé alá, Cinci meg nem fogadta el a jutifalit, le nem jött volna a székről (és egyben az asztal alól), aztán meg elkezdett keservesen nyávogni, amitől a szívem szakadt széjjel. Én rosszul fogtam meg a Cincit, párom viszont jól, a nyakánál, aztán Bíborkát is, tulajdonképp ez volt a legnehezebb a sztoriban, betenni a hordozóba, aztán keserves nyávogások közepette eljutottunk végre a rendelőbe.
A Mancsokban először voltunk, és ragaszkodni fogunk hozzá, tündéri az asszisztens és a doktornéni is, Dr. Vágfalvi Bernadett. Türelmesek, kedvesek. A két macs minimumra kucorodott össze a hordozóban, még attól a gyönyörű vörös kandúrtól se aléltak el (másik páciens), akitől mi meg igen.
Gyönyörűek, imádnivalóak, ezt már tudtuk korábban is, viszont egészséges nyunyókák. Fülük rendben, szemük rendben, hasuk is oké, Bíbornál volt egyedül pici gebasz, ínygyulladása van, majd kenegetni kell. Cinci 4,2 kiló, Bíbor 3,3. Kaptak féreghajtást, Bíborka az oltását (3 hét múlva újabb kell, ismétlő), és egy kis manikűrt is kértünk nekik. Itthon egy tésztafőzésnyi ideig elbújtak előlünk, de aztán a jutalomfalat megenyhítette a szívüket, amúgy is nemsoká egy vigasztaló simipartiban fognak részt venni. Most is itt fekszenek már mellettünk, ezek szerint nem kell pszichoterápiára járniuk :)
Ja, el ne felejtsem, ott volt egy hölgy, aki Bíborkát felismerte, aztán Cincit is. Ő volt az, aki annak idején megmentette a kis életüket a belvárosban, és átmentette Moniékhoz. Akkor még Panda és Hópihe volt a nevük. Mesélt picit a csajokról, nagyon örült nekik, mi meg neki, meg, hogy mesélt róluk (várjuk a képeket!!!), és annak, hogy léteznek ilyen emberek. Amilyen hülye voltam, nem kérdeztem meg a nevét, ezért bocsánat, de ha idetéved, még egyszer köszönjük neki, hogy ilyen jó fej csajokat talált nekünk annak idején.