Hát ez egy roppant hülyén feltöltött videó, tejjel, csirke- és sertésszaggal, valamint két iszonyat kíváncsi macskával.

A macskákhoz jobban értek, mint a technikához :D

A macskák pszichéjéről... :)

Szóval. 

A mindennapos szertartásuk fontos része az esti ágybabújás a gazdi mellé.

Két éve lettünk társbérlők. Nyilván fokozatosan közeledtek hozzánk a kezdeti sértődés után (miután idehoztuk őket mármint). Egyszer csak Cinci mellémmászott éjszaka, a jobb oldalamra, az ágy szélére, aztán megint, másnap is, és így maradt a dolog. Nyilván nem bántam. Nincs este, hogy ne jöjjön oda, hogy ne kezdjen károgni, hogy ne fúrja bele a fejét a kezembe, ne dobja el magát. Bíbor meg mindig valahol, általában a szőnyegen, az ágy előtt fekszik, hiába kérleltem milliónyi cicc-cel, hogy van még hely, jöjjön fel, nem jött. Jó. Mondom, ez így megy majdnem két éve.

Pár napja Bíbor minden este végiggyalogol a fejünk fölött-mellett a párnákon, hogy mi vitte rá, csak ő tudja. Egy darabig közénk fészkeli magát, vad dorombolásba csap, ez jó tíz-tizenöt perces kéjelgést jelent a részéről.

Ez így volt tegnap este is, amikor legnagyobb döbbenetemre Cinci fogta magát, átmászott rajtam és ő is közénk feküdt le...

Nem egy nagy sztori, csak vicces, hogy ezeknek a kis kurváknak mekkora a lelkük. Addig, amíg a barátnője nem szokott rá a közénkfekvésre, eszébe se jutott Cincinek az a hely. Véletlen összefüggés nyilván, hogy pont akkor változtat helyet, amikor Bíborka odaszokik és oda, pont oda :)

Amúgy is szakadok Cinci mimózaságán. Nem egyszer elmegy tőlem, ha Bíborka odajön hozzám és simogatni kezdem, ilyenkor legtöbbször hátat fordít nekem. Természetesen akkora távolságra fekszik le, hogy éppen ne tudjak már hozzáérni... Primadonna mind :)

"Nem én voltam"

Abszolút friss képek...

... avagy a szokásos délutáni sziesztájuk indokolatlan megzavarása: 

Kakukktojás

...de ezt muszáj kitennem a blogra. Ebben a képben minden benne van :)