Hazaugrottunk ma a szüleimhez. Kertes házas környék, kutya- és macskahegyekkel. Valahogy a mi kertünknek és családunknak van valamilyen titkos varázsa, amitől a szomszéd macskák előszeretettel járnak át. Semmi különöset nem csinálnak, amit a saját kertjükben nem lehetne csinálni. Mondanám, hogy kikapcsolódnak, mert napoznak, nézik a mozgó füvet, kergetik egymást, vadásznak madárra, fára másznak, de sejtésem szerint bárhol máshol ugyanezzel töltenék el az időt.
Most épp három ágrólszakadt csavargó macska érzi állandó otthonának a kertünket. Néha azért hazalátogatnak.
Turcsika évek óta nálunk tölti el a szabadidejét, már senki se tudja, kié volt eredetileg, csak mi, az eredeti gazdi magasról leszarja, mi van vele. Amikor megemlítettük, hogy etethetné néha, nemcsak mi, kikérte magának. Turcsi (Pisze) eldöntötte, hogy a szüleim lesznek az új gazdik. Télen-nyáron nálunk telel és nyaral, anyu eteti, apu is kezd megbarátkozni vele :) És mindent megtesz, hogy megkedveld: eléd fekszik, ha mész az udvaron, károgva nyávog, ha ránézel, rádtekeredik, és traktorként dorombol, ha simogatod.
Fehérlábúnak sem biztos, hogy van tisztességes cicaneve, sőt, tisztességes vacsorája, a fent említett emberektől származik ő is. Szerintem egykori kandúr, már a termetéből és a habitusából gondolom :) Gyönyörű dög amúgy, Turcsi ellensége. Lopna, ha nem lopná anyu ki csöndben a kis falatokat és szárazkaját neki a házból. Vigyázni kell vele, mert szeretetből a csontig képes megsimogatni az embert a körmeivel. Ma épp cakkos volt a füle a kis hülyének.
És van egy új szerzemény, sajnáltam, hogy egyszer se volt hajlandó felnézni, tengerkék szeme van, és hófehér szőre, itt-ott pár sebbel, nyilván harcművész a drága. Pár hete egyszer csak a kertünk közepén termett, ott ült, mint egy hókirály(nő?), ma már odáig fajult a barátságunk, hogy hajlandó volt megenni azt a száraztápot, amit Cincike és Bíborka nem óhajtott, ezért elvittem Turcsinak, akinek nem annyira ízlett, szóval ezt Hófehérke kezdte megenni. Miközben simogattam.
A többiek se maradjanak ki, majd egyszer őket is megpróbálom megörökíteni. A fehértestű-vörösfarkú kandúrt, a fekete-fehér kislányt, a totál cirmost (bár őt rég láttam), a ki tudja hány színű kalandort, stbstb, akik mind a mi fáinkon, bokrainkban, rózsáink között érzik jól magukat valamiért :))
