Bárónők

Mielőtt az apró tárgyak leestek volna a padlóra...

Zoknidráma

Nem, nem gondolom, hogy összefüggés volna a macskák jelenléte, különösen Miss Főgonosz, Bíbor és a tegnapi események között, nem, dehogy. 

Késő délután, amikor hazaértünk, meglepődve láttuk, hogy a korábban még a szárítón száradó egyik zoknim kimászott az előszobába. Jó, van ilyen, unatkozott, na és. De kiderült, páran még követték, úgy négyen-öten, és ez már félelmetes volt. Az egyik zokni az ebédlőasztal alá mászott, a másik a macskák itatóedényébe, és tovább, vizesen (ennek a párja is csurom víz lett, máshol lelte ki a lelkét, talán a wc előtt). 

A bugyik közül néhány depressziósabb fajta öngyilkosságot követett el, ekkor már szólni se tudtunk a döbbenettől. Ők mászni már nem tudtak, megadóan feküdtek a ruhaszárító alatt. Hárman. 

De hogy a függönyt melyik ruhadarab cibálta meg, és húzta el, arra még nem jöttem rá. 

A hangos koppanásra ocsúdtam fel, pillanatok alatt történt minden.

Ugyanis az van, hogy valamiért előszeretettel szállnak le a macskagyomorral nézve finom, húsos, ízletes galambocskák az erkélyünk korlátjára, és elvannak jó darabig. Illegetik-billegetik magukat. A lányok meg megőrülnek ilyenkor.

Előbb a két csaj mellettem feküdt a kanapén, s mint hagyományos, normális macskák épp egymást rágták-rúgták így kaja után, szóval teljes volt az idill.

Egyszer csak Bíborka felugrott, majd mint az őrült, nekifutott teljes testtel a csukott ablaknak (a függönyt se vette észre).
Mert megjött a galamb.

Gazdira meg a frász jött, de az le van szarva.

Azóta ezt látom:

Hát hogy is tudna a gazdi ilyen kéjenc ribi látványa után éjfél körül aludni menni? :))) 

(Mostmár feltöltöttük a fényképezőgép aksiját, annyi tündéri pillanatról maradtunk le.)

Imádom, ahogy a valamelyik hátsó lába mindig furán kikandikál alóla :))))