vajon miért mozog a karácsonyfa-csúcs?

Boldog Karácsonyt minden macskának és macskásnak!

megjött a hóesés

http://www.youtube.com/watch?v=6Gknp-8ltmE


ugye, hogy minden macska bámul? :)))

Minden reggel úgy indul, hogy arra ébredünk, a két macska a fejünknél fekszik a földön, és meredten bennünket néz (mi is a földön, ágymatracon alszunk, így könnyű). Néznek, nagyon néznek. Cinci felkel komótosan, elindul kifelé és nézeget hátra. Nyávog egyet. Vagy kettőt. Addig Bíborka összerohangálja a lakást, ez kb. fél perc. Ha nem reagál a cseléd (én), akkor visszafekszenek, és bámulni kezdenek újra, ezt a tarkómon is érezni szoktam, hiába húzom a fejemig a takarót, nem véd meg semmilyen pillantástól. Egyszerűen tudom, hogy bámulnak. Borzasztó.

Cseléd (én) nagy nehezen felébred, ez úgy hat-hét óra között történik, függetlenül attól, hogy hétvége van, vagy munkanap. Kakakitakarítás (hihetetlen mennyiséget produkálnak), tányérelmosás (de minek, tök szárazra kinyalogatják), vízcsere, aztán jöhet a kaja. Ekkor már mögöttem tekergőznek, főleg egymásra és a lábamra, miközben kísérteties hangokat adnak ki magukból.

Ha megkapták a kaját, és megették (ilyenkor korán reggel falnak), elkezdődik a rohangálás. Ha annyit ennék arányokban, mint amit ők, eszembe se jutna se birkózni, se focizni, se szekrényugrást csinálni, vagy kislabdadobást csinálni, de nekik igen. Bíbor mostanában a szekrény legfelső polcán lévő illóolajas tartót szeretné lepiszkálni. Egyelőre nem sikerült. 

Aztán megint jönnek, és nyávognak. Valamiért hajnalban/reggel a legkajásabbak, akkor sokat esznek. Utána mosakodás, szunya, labdák begurítása a kanapé alá (három még hiányzik), összeverekedés, radiátoron ülve bambulás kifelé, szekrény alsó polcára bemászás, néha száraz táp rágcsa, ivás, alvás, pisi-kaki, és ez megy így szépen a következő kajáig.

Bíborka egyik nap felöklendezett egy kis szőrt, vettünk neki szőroldó pasztát, imádják, másnap meg kis füvet, hát Bíbor szerintem macska, bohóc, és valami kérődző keveréke, még morgott is, ahogy ette :) Cinci meg köszön nekünk, amikor felugrik simikérésre a kanapéra mellénk. Esküszöm. 

...és akkor jöjjön a simi-félóra (vagy óra)...

Stresszes hétvégéjük volt a macskáknak, alig láttuk őket. Szombat délben három szülőt, este barátnőt, vasárnap délután unokaöcsit láttuk vendégül, ráadásul a gazdi mosott is (oké, de főzött is, sütött csirkét!), szóval a lányok túlnyomó részt a kád alatt voltak, de túlélte mindenki.

Viszont itt ez a kajapara.

Egy idő után minden kaját megunnak, azt is, amit először faltak. MultiFit-et kajálnak viszonylag régóta, tartósítószer- és hülyeségmentes kaját, egy dobozban többféle íz is van (lazacos, marhás, csirkés, mittomén), egészségesnek mondott, ezt találtuk ki. De már ezt is unják. Amúgy is a jó szaftos cuccot szeretik, a pástétomosat, aszpikosat olyan nagyon nem, ilyenkor a sértődött arcukat veszik fel és jól megrázzák a hátsó lábukat. A Kitekat, az bezzeg megy, jó, jó, néha én is eszek sajtburgert, ugyanakkor megeszem a zöldséglevest és a krumplifőzeléket is, de hiába beszélek nekik.

http://mez-es-karmazsin.blogspot.com/2011/11/azert-nem-olyan-nagy-ez-lakas-hogy-egy.html

UPDATE:

Azért nem olyan nagy ez a lakás, hogy az összes kislabda eltűnjön benne.

Persze, így kell ezt, kanapén feküdni nappal. Egyik gazdi a gyárban, másik meg nemsoká indul? Itt meg besüt a nap? Kaptunk kaját, kakiltunk-pisiltünk-játszottunk, most meg alszunk a puha kanapén? És melegszik a szőrünk???

Következő életemben Cinci és Bíbor szeretnék lenni nálunk.

Egyszerűen imádom, ahogy alszanak mellettem késő este a kanapén. Lefotóznám a hölgyeket, de ahhoz fel kellene állnom, akkor meg felébrednek... ugye. Mer' én tiszteletben tartom, ha ők alszanak, ellentétben velük. És azt beszéljük a párommal, mennyire jó, hogy őket választottuk, meg hogy volt türelmünk megpuhítani őket, bár puhultak maguktól, persze, valószínűleg mindegyik cicánál ezt éreznénk (és az a szépséges Igorka annyiszor az eszemben van...).

Ha délutános vagyok, 10 körül érek este haza. Akkor már túl vannak az uzsonnán, talán kapnak tőlem még valamit. És elkezdődik a játék. Bíbor rohan, Cinci nézi őt flegmán, aztán elkapja a barátnőjét, és fújnak párat egymásra. Aztán Bíbor megint rohan, Cinci megint nézi őt. Majd leülök a kanapéra, kanapéjukra, bocsánat, előbb Cinci fekszik mellém, és dorombol, Bíbor a földről kíváncsiskodik, majd felmerészkedik mellénk, és két macskát kell simogatnom vagy egy fél órán keresztül. Jaj, de rossz nekem :)

És persze Bíborka észreveszi megint a kurzort, mellémkucorog, két mellső lábát a combomra teszi, és úgy nézi a képernyőt percekig. Majd nemsoká felállok és aludni megyek, ezek meg elkezdenek újra rohangálni.

Hát így megy ez, aztán elalszom, reggel meg arra ébredek/ébredünk, hogy a két mats az ágy végénél hatalmas pupillákkal bámul, majd nyávogva az etetőedényhez kísér bennünket. Aztán kezdődhet a nap, mármint a miénk, megyünk melóba, hogy legyen nekik ennivaló és zörgős labda :)

(a fülekért elnézést, csak az egyiknek hiányzik a vége :))

Nincs jobb és természetesebb tiszta ruhán és kényelmetlen ruhaszárítón feküdni.

Forró tea, almás pite, kockás takaró, puha kanapé, két szunyáló macska a közelemben. Ez van ma este. Szombat este! Mi lesz, ha egészen öreg leszek? :)