Egyszerűen imádom, ahogy alszanak mellettem késő este a kanapén. Lefotóznám a hölgyeket, de ahhoz fel kellene állnom, akkor meg felébrednek... ugye. Mer' én tiszteletben tartom, ha ők alszanak, ellentétben velük. És azt beszéljük a párommal, mennyire jó, hogy őket választottuk, meg hogy volt türelmünk megpuhítani őket, bár puhultak maguktól, persze, valószínűleg mindegyik cicánál ezt éreznénk (és az a szépséges Igorka annyiszor az eszemben van...).

Ha délutános vagyok, 10 körül érek este haza. Akkor már túl vannak az uzsonnán, talán kapnak tőlem még valamit. És elkezdődik a játék. Bíbor rohan, Cinci nézi őt flegmán, aztán elkapja a barátnőjét, és fújnak párat egymásra. Aztán Bíbor megint rohan, Cinci megint nézi őt. Majd leülök a kanapéra, kanapéjukra, bocsánat, előbb Cinci fekszik mellém, és dorombol, Bíbor a földről kíváncsiskodik, majd felmerészkedik mellénk, és két macskát kell simogatnom vagy egy fél órán keresztül. Jaj, de rossz nekem :)

És persze Bíborka észreveszi megint a kurzort, mellémkucorog, két mellső lábát a combomra teszi, és úgy nézi a képernyőt percekig. Majd nemsoká felállok és aludni megyek, ezek meg elkezdenek újra rohangálni.

Hát így megy ez, aztán elalszom, reggel meg arra ébredek/ébredünk, hogy a két mats az ágy végénél hatalmas pupillákkal bámul, majd nyávogva az etetőedényhez kísér bennünket. Aztán kezdődhet a nap, mármint a miénk, megyünk melóba, hogy legyen nekik ennivaló és zörgős labda :)