A vasárnap estét a legtöbb ember utálja, én is. Azt hittem, ma már semmi izgalmas nem történik. 

Aztán Bíbor eszeveszettül enni kezdett valamit az előbb. Behozta a nappaliba megmutatni a zsákmányt. Azt hittem, a tegnapi krumplija, bár ahhoz túl fekete volt, és mozgott is, de a krumplik viszonylag ritkán szoktak. (Pláne a feketék.) Nem tudtam kivenni a szájából, elrohant vele. 

Csak az előszobában sikítottam fel és rohantam be a hálóba azzal a tudattal, hogy Bíbor megmentette az életemet. Egy hatalmas, gyilkos fekete pókot trancsírozott szét a fogaival. Arca volt a póknak, akkora pók volt. És legalább egy méter hosszú szőrös fekete lába, abból is nyolc, az meg nyolc méter. Szerintem rámugrott volna éjszaka, én meg akkor tuti ki a nyolcadikról. Tényleg. 

Bátor Bíbort birtoklok, bibiiii! :)

Dilemma.

Három elemből álló szekrényünk van két hete, új. Na jó, titokban macskabútornak is vettük, egy derékig érő komód, egy kb. embermagasságú tv-szekrény, és egy majdnem plafonig érő ruhásszekrény egymás mellett, ezen lehet aztán parádézni. A ruhásszekrény tetejére épp fel tud ugrani egy Bíbor nevű állat, néha fel is ugrik. Majd egyszer lekamerázom, ha felmásznak rá. 

Szépséghibája a bútornak, hogy fekete. Az egyik macskánk fehér. Szerintem a fa, amiből készült, kifejezetten vonzza a macskaszőrt, lehet, hogy írva volt az apróbetűs részben, Bíbor meg elképzelésem szerint úgy vonul be a szobába, hogy először kitépi a szőrét, aztán pöckölgeti a bútor felé. Valószínűleg fehér bútort kellett volna vennünk.

Igen, de Cinci meg fekete...