Minden reggel úgy indul, hogy arra ébredünk, a két macska a fejünknél fekszik a földön, és meredten bennünket néz (mi is a földön, ágymatracon alszunk, így könnyű). Néznek, nagyon néznek. Cinci felkel komótosan, elindul kifelé és nézeget hátra. Nyávog egyet. Vagy kettőt. Addig Bíborka összerohangálja a lakást, ez kb. fél perc. Ha nem reagál a cseléd (én), akkor visszafekszenek, és bámulni kezdenek újra, ezt a tarkómon is érezni szoktam, hiába húzom a fejemig a takarót, nem véd meg semmilyen pillantástól. Egyszerűen tudom, hogy bámulnak. Borzasztó.

Cseléd (én) nagy nehezen felébred, ez úgy hat-hét óra között történik, függetlenül attól, hogy hétvége van, vagy munkanap. Kakakitakarítás (hihetetlen mennyiséget produkálnak), tányérelmosás (de minek, tök szárazra kinyalogatják), vízcsere, aztán jöhet a kaja. Ekkor már mögöttem tekergőznek, főleg egymásra és a lábamra, miközben kísérteties hangokat adnak ki magukból.

Ha megkapták a kaját, és megették (ilyenkor korán reggel falnak), elkezdődik a rohangálás. Ha annyit ennék arányokban, mint amit ők, eszembe se jutna se birkózni, se focizni, se szekrényugrást csinálni, vagy kislabdadobást csinálni, de nekik igen. Bíbor mostanában a szekrény legfelső polcán lévő illóolajas tartót szeretné lepiszkálni. Egyelőre nem sikerült. 

Aztán megint jönnek, és nyávognak. Valamiért hajnalban/reggel a legkajásabbak, akkor sokat esznek. Utána mosakodás, szunya, labdák begurítása a kanapé alá (három még hiányzik), összeverekedés, radiátoron ülve bambulás kifelé, szekrény alsó polcára bemászás, néha száraz táp rágcsa, ivás, alvás, pisi-kaki, és ez megy így szépen a következő kajáig.

Bíborka egyik nap felöklendezett egy kis szőrt, vettünk neki szőroldó pasztát, imádják, másnap meg kis füvet, hát Bíbor szerintem macska, bohóc, és valami kérődző keveréke, még morgott is, ahogy ette :) Cinci meg köszön nekünk, amikor felugrik simikérésre a kanapéra mellénk. Esküszöm.