Kétévesek már nálunk a kiccsajok

Hihi, néha eszembe jutnak az első napok, amikor a magát minimum oroszlánnak képzelő Bíbor legalább négyet fújt, ha csak közelítettünk felé, Cinci meg egész egyszerűen lemerevedett, ha meglátott bennünket. Meg a kétségbeesett keresés, amikor eltűntek, és kiderült, a kád mögé pont befér két szorongó macska. 

Írom ezt most, a kanapén, bal oldalamon Bíbor fekszik (a hátán, négy lába az égnek), jobbomon Cinci, felém pucsítva, hát nem tudom, mit képzelnek rólam, és magukról, de két éve próbálom velük megértetni, hogy nem vagyok kandúrmacska.

Buék, csajok. Jó, hogy itt vagytok :))))