Minden nap egyre közelebb kerülnek hozzánk és ezt annyira imádom :)

Egy hét szabi után ma rettenetes volt visszamenni a pokolba, de azért is, mert szanaszét aggódtam magam, hogy mi lehet itthon. Nem a lakást féltettem, csak százszor végiggondoltam, bezártam-e mindent, lekapcsoltam-e tegnap este a sütőt, nem nyitják-e ki a hűtőt, ugye nem másznak be, nem csukódik rájuk az ajtó, jajj!

Na de aztán este Bíborka végre kimerészkedett a búvóhelyéről, enyhül a drága (azért a fújás még jelen van az életünkben). Cincike odajött hozzám, amikor lehasaltam a szőnyegre és hanyatt vágta magát, dagasztott és dorombolt. Aztán kaptak vacsit is. Visszatettem az egyik halas konzervet, amin csak nyammogtak, kivettem a másikat, azt kicsit jobban szerették, de már látom, hogy nem a hal lesz a kedvenc fogás. Nem mondanám, hogy nagy gourmand csajok volnának. Csirek, pulyka, oszt jóvan.

5 perccel ezelőtt meg ez a látvány fogadott bennünket: :)