Tegnap este a nappaliban neteztem. Cinci szintén a nappaliban, a virágtartó asztal alsó polcán (az asztal terítővel le van takarva, ideális macskabúvóhely), Bíborka meg valahol. Egyszer csak Bíbor feje megjelent az ajtóban, majd eltűnt. Megint megjelent. Egy fehér fül, aztán egy zöld szem és egy fél száj. (Itt már nagyon röhögtem :)). Laposkúszásban bejött a nappali közepéig, aztán sprint vissza. Megint egy darab fül, egy darab szem és egy fél száj. Megint laposkúszás, egész Cinciig, aki leugrott a polcról, és orrpuszival köszöntötte barátnőjét. Ezután úgy másfél percig szoborrá meredve néztek.

Hogy éjjel mi történt, nem tudom. Nincsenek meg. Sehol sincsenek. Sehol. Kanapé, fotel alatt, szekrényekben, szekrény tetején, dobozokban, sehol. A kulcsunk megvan, kinéztem, az autó is ott áll, ahol hagytuk. Kizárásos alapon - remélhetőleg - a kád alá bújtak be, mert kád alatt lenni kedd reggel, miközben frászt kap a gazdi, cool.

Hiányoznak.

(És ami még rejtélyesebb, szokás szerint hiányzik egy zokni is a szárítóról. Gyanús, gyanús.)