Tegnap este végre megtört a jég. Fiktív Lányok minden macskafortélyt bevetettek. Dorombolva jöttek utánam, nyávogtak sokat, farkinca az égig, hátdomborítás, tengelyük körül körbeforgás, stbstb.

Jó, árnyalom a képet, véletlenül épp melegszendvicset csináltam, és pulykamellsonka volt a kezemben. Igyekszem naivan nem látni az összefüggéseket :)

A kád utáni állandó lakcímük is megvan már. Cinci az ebédlőasztal alatt lapul, főleg, ha a konyhában vagyok. Egyik mellső lába mindig ki van nyújtva. Őt már bátran lehet simogatni, majd leesik a székről közben. Bíborka a kisszoba ablakpárkányán ül rendszeresen. Még kelleti magát, megpróbál rettenetesen agresszívnak és félelmetesnek mutatkozni, amikor közeledek hozzá (nem tudom megjátszani magam, sajnos mindig kiröhögöm), továbbra is fúj, de már csak hármat, nem négyet, és csak ezután simogathatom. Felőlem maradhat ez a rituálé, ha a kisasszony ragaszkodik hozzá.