Nehéz időszakban vagyok. Tegnapelőtt nem is aludtam itthon, bárónőket hétfő hajnalban láttam, aztán meg kedd este 8 körül. 

Hát. 

Ha eddig nem lettem volna biztos benne, milyen klassz, ha az embert állat is várja otthon, (de az voltam), most megtapasztaltam. Óvatosan jöttek hozzám, kaptam orrpuszit, aztán bementem a nappaliba, és a két bajuszkirálynő, főleg Cinci!, már bocsánat, de mint egy kutya, hanyatt vágta magát, ilyen kis fura oldalbukfenceket csinált balra-jobbra, Bíbor meg dörzsölte magát hozzám. Olyan érzésem volt, hogy hiányoztam nekik, meg mintha kicsit vigasztaltak volna, szóval, na, imádom őket :)

Egyébként Bíbornak új mániája van, mostanában erősödött fel. 

Amikor letakarom az ágyat a kedvenc kék takarómmaljával, már reszket a földön. Néha az ágyra is felugrik. Ha már az ágyon van, egyszerűen be kell takarnom. Ha még a földön van, ahogy rákerül a takaró az ágyra, bebújik alá, az ágy mértani közepéig fúr, ott lefekszik, és eszeveszettül elkezd dorombolni. És a takarón át rágja a kezemet. 

Szunyagép: 

KonyhaBíbor, csirkére várva nyilván: