Felköveződött az erkélyünk, behoztuk hát azt a fonott kosarat, amit az előző tulaj direkt ottfelejtett, mivel már semmire sem jó, én meg természetesen nem dobtam ki, mert jó lesz még valamire. Átvészelt egy telet, egy őszt, és egy tavaszt szegény kosár. 4-5 üres műanyag virágcserép is volt benne.
Szóval behoztuk, letettük a szekrény alá a padlóra.
... és megbabonázta a macskákat. Bíbor konkrétan órákig ült előtte és nézte. 10-15 centis távolságból. Ült előtte és nézte.
Melléhasaltam, mit néz vajon.
A kosarat.
Melléhasalt Cinci, ő is bámulta. Meg se mukkantak, tán levegőt se vettek. Nézték a semmit.
Megint lefeküdtem, izgatott a dolog.
Kosár. Benne 4-5 virágcserép.
Se bogár, se pók (hála istennek), semmi. Kosár.
Nézték éjszaka, nézték hajnalban, nézték kaja helyett. Simizés helyett. Kékegérkergetés helyett. Kevéssel is beérik. Néha ZenészBíbor elkezdett pengetni rajta a szájával, vagy a lábával (nem lehetett könnyű, de egész használható hangot adott ki), persze épp, amikor elaludtam volna. Vártam, hogy Cinci énekelni kezd hozzá.
(Párom tegnap kitette az erkélyre a kosarat, de vissza fogom lopni, mert érdekel a titok.)
Ennél csak az a jobb, mikor a falat nézik így. Vagy ádázul vadásznak a láthatatlan izébigyóra. Biztos van ott valami amit csak ők látnak.
VálaszTörlésMondjuk néhány pszeudo egér, kivetítve a falra. Ki tudja.
VálaszTörlés