Családi és ízületi gondok miatt az utóbbi időben nem nagyon volt hangulatom írni (mármint nálam voltak gondok), a macskák köszönik szépen, jól vannak, élnek, virulnak, egyre szebbek és egyéniségebbek, már, ha van ilyen szó, de ha eddig nem volt, most lesz :) Így nézünk és fekszünk mi ki mostanában:

(az esernyőfarok mindent visz).

Cinci továbbra is megfontolt csaj, olyan bárónő-féle, Bíbor meg bohóckodik leginkább. Rettentően féltékenyek tudnak lenni egymásra, ha az egyiket simogatom, a másik megöl a szemével, ha a másik mellettem van a kanapén, és az egyik felugrik mellénk, jön egymás gyilkolászása, de valamelyik megsértődik biztosan és otthagy bennünket.  

Túléltük a Karácsonyt is, kaptak bebújós zörgős macskazacskót, egerek vannak rárajzolva, persze, hogy nem bújnak bele és nem zörögtetik, de nem is vártunk mást tőlük. Kaptak egy kis lábazaton lévő rugós fekete egeret, afféle macska-boxzsák, nem püfölik, csak én. Minek, ugye, embernek való :) Amit imádnak: puha, pattogós gumilabda, ha pattogtatom a földhöz és magasra felpattan, Bíborka lecsapja, mint Michael Jordan, Cinci meg végre leereszkedett a tollvégű huzigatós játékhoz, és rúgja-rágja szegényt, ha olyanja van, de inkább alszik helyette, vagy simogatásért nyávog. 

Apropó, nyávogás: a reggelek maradtak, amilyenek voltak, ágy mellett bámulás, de megspékelték azzal, hogy egyenesen a táljukhoz kísérnek bennünket. Nyávogva. De amúgy nagyon jó ciculi mindkettő és egyre jobban imádjuk őket :)