3

Szülinap van ma, macskaszülinap :)

Hát három éve cipeltük őket haza nagy káromkodás közepette, mármint az ő részükről, mert akkor még nem sejtették (mi igen), hogy jobb lesz nekik kanapén, párnán, ágyban aludni, hogy van jutalomfalat nálunk, néhány kéz, ami vakarni és simogatni tud, szóval el voltunk küldve a francba, miközben zötykölődtünk hazafelé, már a nagyszüleinknél tartottak, amikor a lakásba beléptünk. 

Pár napig súlyosan megaláztam magam, amikor hason csúszva gügyögtem nekik, ők épp elbújva itt-ott, hordozóban, asztal alatt, egykori kanapé alatt, amiből kaparófát csináltak, egyszer csak rájöttek, van egy hely a lakásban, ahová a cseléd nem lát be -mai napig azt használják pánikszobának-, méghozzá a kád alatti titokzatos hely. Mert a pánik néha rajtuk van, és ez szorosan köthető a porszívóhoz, az idegen emberekhez, a kaputelefonhoz, és a szomszéd fúrógépének hangjához. 

A lakás tele labdával, szőrrel, meghatározhatatlan játékokkal (pl. megaszalódott szőlőszem, fél pár zokni, ilyesmi), tele nem használt macskatárggyal (pl. rózsaszín kaparófa, macskabútor, jó néhány játék). A pitizés megvan még részemről, de Bíborkát néha már az ölembe tudom pakolni és jó fél percig el is tűri, hogy simogatni merem, Cinci keményebb dió, neki az is elég, ha mellettem fekszik, és valamelyik testrészével (segge, talpa) hozzám tud érni. Bíbor néha végiggyalogol a laptopon, úgyhogy gyorsan be is fejezem ezt a szájtépést, mielőtt megnyomja azt, hogy Közzété