Ma esti idill. Szokás szerint Cinci elvan, a legjobb, ha simogatja őt valaki (mármint én). Túlságosan nem vonzódik sem a labdákhoz, se a rohangászáshoz, csak néha. Ő inkább néz.

Bíbor meg bohóckodni szeret, előszeretettel bújik valami alá. Mindegy. Párna, takaró, kád. Csak elbújni lehessen. Legjobb a vékony takaró, mert 1. nem látszódik őnagysága, 2. lehet rágni a takarón keresztül a gazdi kezét. 

Eközben Cinci nézi a spontán performanszunkat. 

Ilyenek a macskás esték nálunk :)