1. Megint éjszaka. A zenén kívül, amit hallgatnánk, ha nem aludnánk, csönd van. Én épphogy bevágtam a szundit, mellettem Cinci.

Egyszer csak azt halljuk, hogy klatty, klatty, klatty, klatty, klatty, apró kis kopogó hangokat, amit eddig sosem hallottunk, semmihez sem hasonlított. Klatty, klatty. Közvetlenül a fejünk mellett. Először azt hittük, rosszul halljuk, aztán kiderült, hogy nem, tényleg hallunk valamit, amíg eljutott a tudatunkig, hogy ez tényleg valami, eltelt pár perc, meg fel is kellett ébredni nyilván.

Úgysem találjátok ki. 

Bíbor rágta a körmét. Oldalán feküdve, kéjesen, bal kezét első lábát kicsit kinyújtva, a lábfejét maga felé fordítva, csukott szemmel, ínyencként. Hogy nincs nekem kamerám! És Bíbornak körömreszelője.

2. Megint éjszaka. Tegnap éjszaka. És megint Bíbor. Úgy látszik, a jómadár tényleg akkor van elemében, amikor ágyba dől a cseléd.
Bíbor a gazdi ágyfelének mértani közepén, kétméteresre elnyúlva, természetesen átlósan fekszik. Jógazdi próbál úgy ágyba bújni, hogy szegény, munkában kimerült macska fel ne ébredjen. Ez elég nehéz, ha a gazdi hason-oldalt szeretne feküdni, mert úgy tud aludni (nem részletezem, hogy feküdtem be a takaró alá végül).

Az elalvásom pillanatában Bíbor felfedezte a nagylábujjamat, mint izgalmas zsákmányt, és ez a majomvalagú ribi a jobb nagylábujjam körme mellé, pontosan amellé belemélyesztette a karmát. Szépen, megfontoltan, de azért hatásosan. Ennél jobb ébresztő úgy fél egykor nincs :)

3. Nem éjszaka, de azért késő délután: