Azért két dolgot nem gondoltam. 

Egyrészt, hogy ez a két kis qrvinca így meg fog szeretni bennünket. Majdnem teljes a bizalom, bár ölbe, nyakba nem másznak maguktól, de lehet, hogy annak is eljön az ideje.

Másrészt, hogy micsoda hihetetlen eszköztáruk van a gazdi felébresztésére. 

Nyávognak. Kárognak. Cinci hangja mélyről jövő ilyenkor és elnyújtott, Bíborka meg hihetetlen magasságokban képes rövid, morzeszerű hangokat kicincogni magából (a nevük egyre gyanúsabb, össze lett keverve). Ezt a technikát máshol jó pénzért megtanítják az embernek, whistle voice a neve.

Aztán. Bámulnak közelről. Egészen közelről. Ez borzalmas érzés, főleg, amikor még van fél órája az embernek a tervezett ébredésig. A szemükben minden benne van ilyenkor, aki nézett már éhes (nnnahiszen) macska szemébe, tudja, miről beszélek. 

Rámugranak. Konkrétan végigtrappolnak az ágyon. 

Behozzák a csörgőlabdát. Ja és csörgetik is. 

Mi van még. Rágni kezdik a reluxa fogantyúját. 

Radiátorra fel, le. Fel, le. (Na ennek van egy jó kis ébresztő hangja.) 

Ráülnek a gazdi fejére. Ilyenkor enyhén pipás vagyok. 

Ha meg olimpia, íme a legújabb talajgyakorlat labdával: